Talán már megszokhattátok, hogy az év elején útra kelünk...és be is számolunk róla. Nem véletlen az időzítés: ilyenkor zajlanak a Loire-völgyi szalonok, a natúrboros világ legfontosabb éves találkozói Franciaországban.
A Salons de la Loire-ra a világ minden tájáról érkeznek importőrök, sommelier-k, caviste-ok és boros újságírók, hogy új termelőket fedezzenek fel, találkozzanak régi partnereikkel, és néhány nap alatt átfogó képet kapjanak az új évjáratokról.
Arra gondoltunk, idén is megosztjuk veletek az élményeinket: merre jártunk, kikkel találkoztunk, mit kóstoltunk és milyen benyomásokkal tértünk haza Franciaországból.
Hajnalban indultunk Budapestről, az első géppel Párizsba. A Loire-völgy azonban még innen sincs karnyújtásnyira: közel négyórás út várt ránk. A bérelt autó átvétele után rögtön Angers felé vettük az irányt.
Egyrészt azért, mert a szállásunk is a közelben volt, tudniillik a környék tele van hangulatos Airbnb-kkel, úgynevezett gîte-ekkel, önálló vendégházakkal. Mi is egy ilyen barátságos, vidéki házat választottunk bázisnak a következő napokra. Másrészt azért siettünk Angers-be, mert igencsak sűrű hét állt előttünk: minden napra jutott 2–3 salon, így már érkezés után belevetettük magunkat az első kóstolóba.
A Les Pénitentes natúr, biodinamikus és alacsony beavatkozással készülő borokra fókuszál, és elsősorban szakmai közönségnek szól. A helyszín a L’Hôtel des Pénitents, egy gyönyörű, több száz éves épület, amely egykor egy vallási közösség központja volt, ma pedig különleges hangulatú rendezvénytérként működik.
Itt minden évben izgatottan kóstoljuk a Domaine Labet borait, amelyekhez egyébként meglehetősen nehéz hozzájutni, és jó pár szót váltunk Juliennel, aki mindig szenvedélyesen mesél aktualitásokról és évjáratokról. Az utóbbi évek azonban komoly kihívásokat hoztak számukra: 2018 óta szinte folyamatosan fagykárok sújtják az ültetvényeket, így kis mennyiségek készülnek, valamint az időjárási szélsőségek miatt egymást követik a nehéz, problematikus évjáratok Jura borvidéken.
Mindezek ellenére a kóstolt borok most is lenyűgöztek bennünket. Személyes kedvencünk a 2022-es Lias (Chardonnay) volt, négy különböző dűlő termésének házasítása, elképesztő sóssággal és feszességgel. De a 2020-as En Chalasse Chardonnay mellett sem mehetünk el szó nélkül: igazi, mély és komplex oxidatív csoda.
A hét talán legnyugodtabb napjai az utazás elejére estek,ekkor „csak” néhány kóstoló szerepelt a programban.
Ha van igazán bájos falu a környéken, akkor az Rablay-sur-Layon. Ez az apró település az Anjou-vidék és a Loire natúrboros mozgalmának egyik alulról szerveződő központjává vált az elmúlt évtizedben.
Méretéhez képest meglepően sok úttörő szemléletű, low-intervention filozófiában dolgozó borász él és alkot itt. Rablay neve mára egyet jelent a független gondolkodással, a kísérletező kedvvel és az élő, karakteres Loire-i borokkal. A második és harmadik napunk elejét itt töltöttük, és három eseményt is meglátogattunk.
A Salon Salle à Manger különösen közel áll a szívünkhöz, hiszen egyik főszervezője a Les Errances (Maité és Warren), akiket már a kínálatunkból is ismerhettek. Az állandó kiállítók mellett minden évben vannak meghívott vendégek, idén a Bencze Birtok is bemutatkozott, amire különösen büszkék voltunk.
Persze nemcsak a hazai vonal miatt érkeztünk. Thibaud Capellaro a 2024-es újdonságait hozta: a Zé-Ro, Syrah–Viognier, valamint a Côtes du Rhône Syrah–Grenache házasítás egyszerűen levett minket a lábunkról.
Warrenéknél is várt néhány meglepetés minket: az új cuvée, a Castille 2022 (100% Chenin Blanc) az egyik nagy kedvencünk lett, ahogyan a Kinhoyé friss évjárata is. A 2024-es tétel 100% Pineau d’Aunis (a Loire egyik helyi fajtája), amely fűszeres, könnyed karakterével és az üvegszálas tartályos érlelésnek köszönhetően igazi gyümölcsbomba volt.
Az estét vacsora zárta: a párizsi Les Résistants csapata gondoskodott rólunk és látott el minket minden földi jóval. Aztán jött a buli. A DJ hagyott bennünk némi hiányérzetet – na jó, mi minimum Csordás Ádám szettjeihez vagyunk szokva, és Bodó Marci művészi mixeiről ne is beszéljünk – de azért így is jót táncoltunk.
Másnap frissen és meglepően tettre készen vágtunk neki a napnak, pedig tudtuk, hogy három kóstoló is vár ránk.
A reggelt Rablay-ben indítottuk a Les Clandestines hangulatos forgatagában, majd átruccantunk Angers-be a Grenier Saint-Jean-ra.
A napot igazán emlékezetes helyszínen zártuk: a Château du Plessis-Macé falai között rendezték meg az Il Était Une Fois nevű eseményt. Méltó lezárása volt egy intenzív napnak – történelmi díszletek között, izgalmas borokkal a pohárban.
A nap legemlékezetesebb találkozásai:
A Les Clandestines-en futottunk össze Olivier Lejeune-nel, és gyorsan át is beszéltük, mit tartalmaz majd az idei allokációnk. Az elmúlt évek sajnos nem kímélték: hol a kemény fagyok tizedelték meg a termést, hol a rendkívül csapadékos tavaszok és nyarak miatt kellett gombás betegségekkel megküzdenie. Ami viszont palackba kerül, az továbbra is meggyőző: a 2023-as Poiésis érkezését például már most tűkön ülve várjuk.
Kóstolhattunk igazi legendáknál is, mint a Domaine de l'Anglore. Eric Pfifferling 26 éve készít natúr bort, ikonikus figura, akitől mindig lehet tanulni.
Pauline, Petite Nature, Ardèche – minden szempontból a szívünk csücske. A kihívásokkal teli 2025-ös év után is bizakodó mosollyal fogadott minket, és megkóstoltuk a 2024-es Sorcière-t és az Amour à la Plage-ot is.
Az Il Était Une Fois nemcsak a helyszínválasztásával emelkedett ki, hanem a kiállítók számával és minőségével is: az egykori kastély termeiben és pincéjében mintegy 70 borász sorakozott fel. Ott volt Jean-Marc Dreyer és Claudine, Le Mazel részéről Gérald, valamint Yann Durieux is. Így Elzásztól Burgundián át egészen Dél-Franciaországig kóstolhattunk fantasztikus borokat. A Le Mazel Raoul 2024-e még mindig élénken él bennünk, és azt is eldöntöttük: ideje elővenni Yann régebbi évjáratait is. Talán egy következő pop-up alkalmával…?
Negyedik nap és továbbra sincs megállás.
Három újabb kóstoló egyetlen napba sűrítve: a Salon Les Anonymes, a Rue des Belles Caves és az L'Autre Rendez-Vous.
Mindhárom más hangulat, más közeg, de ugyanaz az intenzitás: izgalmas borok, régi ismerősök, új felfedezések és az a fajta pezsgés, amiért minden évben visszatérünk a Loire-ba.
A Salon Les Anonymes-on kezdtünk, ahol már reggel tízkor sor állt az osztrigás pultnál – csak hogy biztosan ne felejtsük el, hol vagyunk. :-)
Első utunk Christine-hez vezetett, aki idén először vett részt az eseményen. A Piri Naturel borait már évek óta örömmel hozzuk nektek Magyarországra. Nemcsak Christine bájos személyisége fogott meg minket, hanem a borok letisztultsága és az, ahogya Nahe karaktere visszaköszön bennük. Két nagy kedvencünk a 2023-as Weissburgunder és az Aurora új évjárata, amelyben a helyi klasszikusok mellett Christine frissen telepített PIWI-fajtáii is szerepet kapnak.
Tettünk egy gyors kitérőt a Grenier Saint-Jean-ra is, amelynek egyik ikonikus helyszíne az angers-i textilmúzeum. Még mindig tátva marad a szánk a 10–20 méteres középkori faliszőnyegek láttán. Itt találkoztunk Valentin Morel-lel, aki a tőle megszokott energiával és lelkesedéssel mutatta be borait: igazi jurai nagyágyú, csak ajánlani tudjuk mindenkinek.
Következő állomás: Rue des Belles Caves.
François Saint-Lô, a régió egyik legismertebb figurája 2018-ban telepedett le Berrie-ben, ahol rábukkant egy kiterjedt, mészkőbe vájt barlangrendszerre. Az évek óta elhagyatott, többtermes pincét kemény munkával újította fel, majd ide költöztette régi kosaras prését és tartályait. François ma egy szinte teljesen önellátó, egymást segítő közösség tagjaként él és dolgozik itt.
Itt futottunk össze Morgane Turlier-vel is, aki hozott néhány mintát a 2025-ös vörösekből, valamint olyan fehéreket, amelyeket ti is hamarosan kóstolhattok – coming soon a Lees webshopban!
A napot az L'Autre Rendez-Vous-n zártuk. Fiatal tehetségeket felvonultató kóstoló, amelyet idén másodszor rendeztek meg. Tavaly Étienne Seignovert hívott meg minket, és miatta idén is visszatértünk, amit persze nem bántuk meg.
Étienne teljes line-upja kiemelkedő volt: a 2024-es Murmure de l’eau ugyanolyan könnyedén csusszant, mint a Gentil Monstre. Van a stílusában egyfajta természetes könnyedség és gondtalanság, ami nemcsak vele beszélgetve, hanem a boraiból is átragad az emberre.
Sok más izgalmas újdonságot is kóstoltunk – csak címszavakban, ha esetleg szembejönnének veletek: Hors Ciel (Languedoc), Moritz Prado (Elzász), L'Oiseau Rodeur (Jura) és Coteau Libre (Auvergne).
Számunkra ők voltak a nap legkiemelkedőbb felfedezései.
Ötödik nap – fáradunk, de visz a lendület.
Erre a napra tudatosan csak egyetlen kóstolót terveztünk. Azt az eseményt, amely tulajdonképpen az összes többi „off-szalon” létrejöttét inspirálta: a La Dive Bouteille-t.
A rendezvényt Saumur ikonikus helyszínén, a Les Caves Ackerman falai között tartották meg immár 26. alkalommal.
Ez nem egyszerűen egy kóstoló. Sokkal inkább örömünnep: régi és új arcok találkozása a natúrbor körül. Több száz borász, több ezer látogató, három nap a végtelennek tűnő pincelabirintusban, ahol még a telefon sem pittyeg.
Ott lent megszűnik a külvilág. Nincs más, csak az, aki a bort készíti és az, aki megkóstolja, továbbadja, szereti.
Nehéz szavakba önteni az egész napos vándorlást a különböző borrégiókkal jelölt termek és folyosók között. Ez az a nap, amikor az ember mindig belebotlik egy ismerősbe, eszébe jut egy hordó, ahol lelassít kóstolni, vagy egyszerűen csak elcsábítja egy izgalmas címke.
Mi a következő logikát követtük: először felkerestük kedves termelőinket, akikkel eddig még nem találkoztunk, majd ellátogattunk azokhoz, akiket mások ajánlottak, és közben meg-megálltunk ha megakadt valamin a szemünk. Így telt el az egész nap, és csak akkor kaptunk észbe, amikor a borászok már kifelé hordták az üres palackokat záróra tájékán.
Jártunk Pierre-nél és Jenny-nél, ahol végigkóstoltuk a Clair Obscur 2023-as évjáratát. Ezután megálltunk Hugo Vercasson standjánál, hogy megkóstoljuk a 2024-es Face à Pierre Blanche és a Saint-You új évjáratát és a Les Travers 2025-ös mintáját, mely tavasszal kerül palackba.
A Jura tábla alatt hatalmas csődületbe botlottunk – nem más, mint Julien Maréchal vonzott oda egy kisebb falunyi embert. Mi is beálltunk a sorba, sikerült pár szót váltani vele, és megkóstolni a sort. A tollam alig tudta követni a tempóját, miközben talajokról, évjáratokról és vinifikációról beszélt.
Kifelé sétálva nem hagyhattuk ki az Ausztria szekciót sem. Megálltunk Ewald Tscheppe-nél, akit kikérdeztünk a 2025-ös újratelepítésről, és Claus Preisingernél is, akivel átbeszéltük a novemberi találkozónk óta történteket.
Ez a nap minden mozzanatában a bor és a beszélgetések öröméről szólt és a sűrű program ellenére is tele energiával és élményekkel hagytuk magunk mögött Saumurt.
Az utolsó napra három látogatás maradt a listánkon.
A salonok után felüdülés volt ellátogatni a borászokhoz, nyugodtabb környezetben beszélgetni velük és a pincében megtapasztalni a borokat.
Elsőként Kaya hívott minket a Jardin de la Martinière-től, hogy együtt kóstoljunk és ebédeljünk. Igazán közvetlen és barátságos kezdése volt ez a napnak, és külön öröm, mert ritkán adódik alkalom, hogy a hosszan érlelt, ritka borait megkóstoljuk. Kaya munkássága azért is figyelemre méltó, mert a japán borászok kis, de növekvő csoportjába tartozik, akik Franciaországban jelentősen hozzájárulnak a natúrboros szcénához. Munkája ötvözi a japán precizitást a hely adottságaival és az öreg tőkék erejével, miközben nagy hangsúlyt fektet a fenntartható szőlőművelésre.
A birtok körülbelül 5 hektár szőlővel rendelkezik a Saumur közeli Coutures környékén, főként Cabernet Franc és Chenin Blanc fajtákkal dolgozik, és jellemzően 5+évig, hosszan érleli boraikat. Olyan szerencsések voltunk, hogy az ebédlőasztal mellett a 2016-os és 2018-as évjáratokat is megkóstolhattuk, miközben a 17. századi manoir melegében ültünk.
Innen egyenesen Jérome Saurigny-hez indultunk Rochefort-sur-Loire-ba, egy gyors pince checkre, hogy megtudjuk, mit tartogat nekünk az idei év. A 2024-es év kalandos volt, így ismét egy bor született, amelybe a birtok összes fajtája belekerült. Hasonlóan a 2023-as Biclir-hez, a Siamo 2024 is egy „Blouge” (Blanc és Rouge), de nagyobb arányban tartalmaz Chenin Blanct, mint elődje. Előre szólunk: ez a bor mindenkit levesz majd a lábáról.
Végül ellátogattunk Thomas és Marie-Lise Batardière-hez hogy szemügyre vegyük a dolgokat. Tökéletes lezárása volt ez a hosszú, élményekkel teli utazásnak. A 2024-es cuvée-k mellett visszarepültünk a múltba egy 2017-es Les Cocus erejéig, és elképesztő volt látni, hogyan formálja az idő ezeket a borokat. Nem véletlen, hogy mindig kiemeljük Thomas precizitását: ez a gondos munka garantálja, hogy a borok hosszú-hosszú évekig élvezhetők maradjanak.
THE END
Mint láthatjátok akciódús volt az ez a hat nap Franciaországban, s bár elsőre úgy tűnhet, egyfajta nyaralás és móka ez az út, azért osztjuk meg veletek ilyen részletesek, hogy ti is lássátok, mennyi munka sűrűsödik bele ebbe az egy hétbe. Mi mindig rengeteget tanulunk ilyenkor és nagyban meghatározzák az itteni találkozások, hogy kikkel és milyen borokkal dolgozunk az adott évben. Reméljük, hogy követetitek majd a 2026-os tevékenységünket, találkozunk kóstolókon, ahol előbb-utóbb megjelennek a fenti termelők borai is.
