Gérald Oustric-ket mindenki ismeri Ardèche-ben.
Nem csak azért, mert édesapja már a évtizedek óta termeszetett szőlőt Valvignères-ben, hanem azért is, mert minden szárnyait bontogató fiatalnak, aki itt vetette meg a lábát biztos pontott jelentett. Márpedig a vidék az elmúlt két évtizedben nagyot lépett előre, több, mint két tucat kezdő natúr borászat jelent meg a Rhône-völgy nyugati részén.
Ma húgával, Jocelyne-nel együtt vezeti a 22 hektáros birtokot, évente körülbelül 40.000 palack bort készítenek.
Gérald, mindössze 20 évesen, 1982-ben vett át 20 hektár területet édesapjától, Paultól.
Ekkor még apja példájára a termést a helyi coopérative-nak értékesítette.
Mivel helyi mérce szerint egy ekkora birtok túl kicsinek bizonyult, hogy megéljen belőle, így további 10 hektárt vásárolt, de egészen 1997-ig nem készített saját név alatt bort. Ebben az évben lépett ki a coopérative-ból, amikor szembesült azzal, hogy a natúr borkészítés irányába mutató törekvéseit a többi termelő nem értette, nem támogatta.
Idővel Gérald rájött, hogy a 30 hektár túlmutat azon, amit saját erőből meg tud művelni, és apránként leépítette a birtokot. Ugyanakkor nem akarta, hogy olyan termelőhöz kerüljenek a területei, aki ismét kemikáliákkal folytatná a művelést. Így 5 hektárt először Andrea Calek majd Sylvain Bock vett át tőle.
Olyan kivételes területeken dolgozik, ahol a talaj főként mészkőből, agyagból és homokkőből áll, szőlőtőkéik átlagéletkora 50-65 év a vörösek és 20-25 év a fehér fajták esetében.
Jelenleg 15 hektárról készít bort, a maradék 5 hektár termését pedig eladja, többek között Anders Frederick Steen-nek.
A mára már világszerte ismert Steen, aki neves dán éttermek sommelier-jéből vált borásszá, a mai napig jó barátságot ápol Gérald-ral és nemrégiben megjelent könyvében is számos helyen hivatkozik a szakmai iránymutatásra, tapasztalatcserére, mely Valvignères-ben fogadta őt.
A régióban a vörös fajtáknak van igazán nagy múltja, Valvignères-ben az első fehéreket 1990 körül telepítették. A 80-as években Louis Latour (Burgundia) fedezte fel, hogy a talaj itt alkalmas lehet Chardonnay számára, és néhány parcellát telepített kísérletként. Innen jött a Szövetkezet számára az ötlet, hogy ők is próbálkozzanak fehérbor készítéssel.
Gérald első Viognier-ja 1989-ből származik, de ő úgy emlékszik vissza, hogy a Viognier mindig is jelen volt a környéken. Egész területeket soha nem ültettek be vele, csak néhány tőke volt elszórva itt-ott a vörös fajták között.
Gérald a beavatkozásmentes borkészítéssel először 1985-ben találkozott, amikor kapcsoltba került Beaujolais-ban, Marcel Lapierre-rel, Guy Bretonnal, Jean Foillard-ral és Jean-Claude Chanudet-vel. Ez ihlette barátságát is Jacques Néoport-tal, aki Ardèche-ben dolgozott 0/0 elvek szerint (azaz, a borhoz semmi hozzáadva, vagy elvéve). Jacques a fenti beaujolais-i borászokat segítette tanácsadással, szüret utáni pincemunkában, s mivel nem volt jogosítványa, éveken keresztül Gérald fuvarozta őt oda-vissza. A sok közös út alatt rengeteget tanult a kénmentes borkészítésről.
Gérald hagyományosan elfogadott termékekkel permetez, mint a kén és a réz de az elmúlt 10 évben rézből mindössze 1 kg/hektár mennyiséget használt évente, ami azt bizonyítja, hogy a öko certifikációban szabott követelményeknél jóval kevesebb szer használatával is jól lehet teljesíteni (biotermesztőként maximálisan 6 kg/hektár/év felhasználása megengedett).
Átlagos évjáratokban általában augusztus 20 környékén indul a szüret a Le Mazelben és szeptember 10-nél ritkán tart tovább a szüreti időszak itt délen. Gérald egyébként sem kedveli a túlérett jegyeket a gyümölcsben, illetve ezen a vidéken magas hozamot adnak a tőkék, mely magával hozza a nagy, tömött fürtöket és ezzel együtt a rothadásra való hajlamot is.
A fehérborok a pincénél (Chardonnay és Viognier) egészfürtösen kerülnek préselésre, acéltartályban erjednek és érlelődnek, a vörösborok szénsavmacerációval készülnek, szintén acéltartályban vagy betonedényekben. Gérald mindkét edény típust kedveli, mivel hűthetőek. Praktikus, amikor odakinn tombol a mediterrán nyár! A bogyóban erjedő levet így 15 C körüli hőfokon tudja tartani, mely lassabb, hosszabb és teljesebb fermentációt biztosít.
A borok kb. 6 hónapig erjednek, de van, ami egészen 3 éven keresztül mozgásban marad.
A pince és a feldolgozó hatalmas épület, ennek köszönhető, hogy évek során Gérald számos helyi kezdő, hasonló személettel rendelkező borászt tudott segíteni. Helyet biztosított azoknak, akik nem rendelkeztek saját épülettel.
Az udvaron néhány óriási betontartály is áll, teli esővizzel, melyet a saját készítésű permetekhez használ. Nem szigorúan vett biodinamikus készítmények ezek, de rendszeresen készít növényi teákat például macskagyökérből és árnikából, melyek jégeső esetén jó szolgálatot tesznek.
Amikor a múlt hónapban (2023. február) meglátogattuk a Le Mazelt, volt szerencsénk egy egész délelőttöt Gérald és Jocelyne társaságában tölteni.
A kóstolás előtt tettünk egy kört a birtokon, ahol zöldellő olajfák között sétálgattunk és élveztük a februári nap erejét.
Ezt követően, a pince előtt hívogatóan várt minket egy nagy asztal, ahol a testvérpárral palackos tételeket kóstoltunk.
Olyan érzésünk támadt, mintha a matuzsálem szőlőtőkék ereje, a langyos déli szél, a levendulabokrok aromája és a napsütés mintha mind átszivárogna a borokba.
Kóstoltuk a Vin de Soif-ot, ami könnyed, fűszeres, nevéhez illően szomjoltó, a L'Armande-ot, ami picit mélyebb, de csupa gyümölcs, és a Charbonnierès-t is, melyben a maradék cukor és a sav jól egészítik ki egymást.
Gérald nyitott nekünk egy több, mint 20 éves Chardonnay-t is, amitől tátva maradt a szánk.
Azoknak, akik kételkednek a kénmentes borok eltarthatóságában, ez a tétel bizonyítja, hogy a határ a csillagos ég.
A bor szép palackérettséggel, mélységgel és rétegeltséggel, ugyanakkor meglepő frissességgel állja az idő próbáját.
Az autóban hazafelé megállapítottuk, hogy ilyen termelőket öröm képviselni: őszinte borok, melyek mögött tisztességes és verejtékes kétkezi munka áll. Nagy hangsúlyt fektetnek a szőlőművelésre és időt adnak a boroknak, hogy legszebb formájukat hozhassák. Mi is ebben hiszünk.
