Garamkövesden járunk, Párkánytól 4 km-re északra, a Garam bal partján, annak dunai torkolatánál. E terület története során végig az Esztergomi érsekség birtoka volt, a történelem könyvek szerint lakói egészen a 15. századtól főként mezőgazdasággal, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Egészen az előző rendszerig Kövesden közel 300 hektár szőlő volt, ebből 2020-ra csupán 3 maradt. Ezért is kiemelkedő jelentőségű annak a két fiatalnak a munkája, akiket szeretnénk nektek bemutatni.
A Kövesd projekt két lelkes barát Sánta Attila és Varga Zoltán ötletéből született. Zoli és Attila 2015-ben
Zoli mielőtt 2015-ben hazaköltözött Szlovákiába, dolgozott az USA-ban és az Egyesült Királyságban is, majd egy ideig Budapesten élt. Amikor családalapításra került a sor, párjával érezték, hogy a családi fészket otthon, Garamkövesden szeretnék kialakítani. Egyfajta falusi idill lebegett szemeik előtt, a teljes önellátás elérése, de végül inkább egy olyan mezőgazdasági tevékenység mellett döntöttek, melyben elmélyülhetnek, kitanulhatják és ezzel a helyi közösség részeseivé válhatnak.
Zoliéknál nem volt előzménye a méhekkel való munkának, az a kép rajzolódott ki benne gyermekkora óta, hogy a méhészek általában okosak és sokáig élnek. Ez elég meggyőző volt ahhoz, hogy 2014-ben elvégezze a méhész képzést Biatorbágyon és 2015-ben, hazaköltözésük után, méhekkel indítsa el a kis vállalkozását.
Ekkortájt hozta őt össze a sors Attilával, aki betársult az Alvárium méhészetbe. Amikor helyet kerestek a méhcsaládoknak, adta magát a régi, családi szőlő, melyet a természet már visszahódított. Minél többet jártak ki ide, annál többször merült fel bennük, hogy az elhagyatott szőlőnek is adjanak egy második esélyt.
Attila ezidőtájt a banki munkája mellett a borok világában is kalandozgatott: épp egy borbárt nyitott és egy natúr borfesztivált szervezésével is foglalkozott. Ez adta az apropót is az első bor elkészítéséhez 2018 és 2019-ben. Ekkor vettek hordókat és kezdtek bort készíteni.
2021-ben közel 3 hektáron telepítettettek szőlőt Garamkövesden és a szomszédos Bajtán, a Kovácspataki-hegyek (Burda) délnyugati fekvésű lejtőin. Célul tűzték ki, hogy boraikkal megmutassák, mit tudnak az Alsó Garam-mente elhagyott szőlőhegyei.
A területen löszös barna erdőtalaj dominál, alatta vulkanikus andezit húzódik. A Börzsöny és a Pilis közé ékelődött Kovácspataki-hegyeket a Duna, a Garam és az Ipoly folyók zárják körbe. Ezeknek a térszíni adottságoknak köszönhetjük a mikroklímát, ami az itteni borokat egyedivé teszi.
Területeik jelenleg: Béla: 30-35 ár, Bajta 1,5 ha, Kövesd 1,3 ha.
Parcelláikat erdős területek övezik, ültetvényeink nem szomszédosak más szőlőterületekkel. Ez azért is kiemelkedő fontosságú, mivel egy ilyen környezetben a biodiverzitás is nagyobb, élettel telibb alapanyag születik a szőlőben. Másrészt pedig nem fenyegeti őket egy esetlegesen konvencionálisan gazdálkodó szomszéd veszélye sem.
Fajtáik: Olaszrizling, Zöldveltelini, Pinot Noir, Kadarka és Kékfrankos.
Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a fajtákat a számukra legideálisabb területre telepítsék. Bajtán - ahol kötött és krétás a talaj - főként a mészkő dominál és hűvösebb a klíma is, a Pinot Noir, a Veltelini és az Olaszrizling érzi jól magát. Kövesden, ahol melegebb van és lazább, köves a talaj, a Kadarka és a Kékfrankos kapott helyet.
A friss telepítésekhez a szőlőt egyrészt a Pécsi Kutatóintézet massale selection-je adja (Olaszrizling és Kadarka), másfelől osztrák Kékfrankos és Veltelini klónok, míg a Pinot Noir 4 régi kárpát-medencei klón. A telepítés során és az első metszésekben Fendrik Zsókát hívták segítségül, aki sok hazai borászathoz juttatta már el a Simonit&Sirch finommetszésének technikáját.
Amíg a frissen telepített szőlő termőre fordul, addig a környékről vásárolt, organikusan művelt szőlőt dolgozzák fel, valamint egy kisebb területet bérelnek Béla község határában.
Az energiáikat az organikus/biodinamikus szőlőtermelésre fordítják, hivatalos BIO tanúsítvánnyal rendelkeznek, és szerződött átállásban vannak a Demeterrel.
A pincemunkákat minimalizálják, hogy a lehető legkevesebb emberi és technológiai beavatkozással készülhessenek el a borok.
A fehér borok esetében a borkészítés szinte mindig a következő recept szerint zajlik: egy rész egész fürtös préselés, egy rész héjon néhány órát, majd a kettő házasításával születnek meg a borok. A vöröseknél cél a könnyedség, a jól ihatóság, így azok félig szénsavmacerációs, félig héjon erjesztéses eljárással készülnek.
Kizárólag gravitáció segítségével, azaz szivattyú nélkül fejtenek, hagyományos kosaras préssel tárják fel a szőlőt, a mustok spontán erjednek. A bor derítés és szűrés nélkül kerül palackba. Ként minimális mennyiségben, kizárólag palackozás előtt használnak és ezt sem minden esetben.
Ismeretségünk Zoliékkel azzal kezdődött, hogy bőszen kóstolgatták a Lees termelők borait, gyakran kerestek meg minket, hogy tanulás célzattal érdekelné őket egy-egy neves francia vagy német termelő. Majd Sütő Zsoltinál találkoztunk személyesen is, ahol kaptunk néhány palackot az első borokból, szigorúan szakmai kóstolásra.
Kezdetektől tetszett, ahogyan Zoli és Attila kísérleteztek, folyamatosan kutatták saját és a szőlőfajták útját a borvidéken és figyelték a végeredményt minden évjáratban. Eleinte mindenből csak egy hordó készült, egyik évjáratban minden héjon, majd a következőben minden egész fürtben, megadva a lehetőséget maguknak is a tapasztalásra.
Reméljük, hogy ti is meglátjátok majd a bennük rejlő lehetőségeket és javasoljuk, hogy tartsátok rajta a szemeteket a kövesdi srácokon, nagy dolgok kerülnek még ki kezeik alól!
