Rheinhessen Németország egyik kiemelt borrégiója, az „ezer dombság földjének” is hívják gyönyörű lankás hegyei miatt. Körülbelül 27 000 hektáron terül el, így az ország legnagyobb bortermelő vidéke. Az itt termelt szőlő mintegy 75% -a fehér, így nagy a változatosság a fehérszőlő-fajtákból. A legismertebbek: Müller-Thurgau és Silvaner, Riesling, Dornfelder, Kerner, Portugieser, Scheurebe és Bacchus.
A régió szőlőjének egyik legnagyobb titka a klímával függ össze: az átlaghőmérséklet kissé magasabb, mint az ország többi részén, amely jelentősen kedvez a szőlő érésének, valamint a természetes cukrok termelődésének. Ez adja az itt készült bor jellegzetes ízét és aromáját is.
A régió szőlőjének egyik legnagyobb titka a klímával függ össze: az átlaghőmérséklet kissé magasabb, mint az ország többi részén, amely jelentősen kedvez a szőlő érésének, valamint a természetes cukrok termelődésének. Ez adja az itt készült bor jellegzetes ízét és aromáját is.
Rheinhessen az egyik legrégebbi borvidék Németországban, a borkészítés már a római korban is jellemző volt a régióra. A hagyományok őrzése azóta is a legfontosabb feladata a helyi termelőknek. Ugyanakkor a kétezres években megjelent a fiatal borászoknak egy olyan csoportja, akik természetes, terroir által inspirált borokkal szeretnék a jövőbe lendíteni a rheinhesseni borvidéket.
Jason Groebe a csapat egyik tagja, szenvedélyesen és tiszta vízióval, valamint rengeteg tisztelettel a régió hagyományai iránt vette kezébe családja több mint 120 éves birtokát, ahol az ötödik generációt képviseli.
8 hektár szőlőterületet művel családjával közösen Westhofen környékének legkiemelkedőbb dűlőiben: Aulerde, Kirchspiel, Morstein, Steingrube.
A Bergkloster szőlőterületek agyagos, márgás mészkő altalajjal rendelkeznek, melyek korall-lerakódások során jöttek létre. A hosszú, napsugárzásban gazdag hónapok tökéletesen érett alapanyagot eredményeznek.
8 hektár szőlőterületet művel családjával közösen Westhofen környékének legkiemelkedőbb dűlőiben: Aulerde, Kirchspiel, Morstein, Steingrube.
A Bergkloster szőlőterületek agyagos, márgás mészkő altalajjal rendelkeznek, melyek korall-lerakódások során jöttek létre. A hosszú, napsugárzásban gazdag hónapok tökéletesen érett alapanyagot eredményeznek.
Amikor megismerkedtünk Jasonnel, közvetlen stílusa, lazasága levett minket a lábunkról.
Éppen zöldre festett hajával és kopott tornacipőjével nem egészen azt a képet támasztotta alá, amit egy régi múltra visszatekintő, klasszikus német borvidék borászcsaládjának örököseként elképzeltünk.
Éppen zöldre festett hajával és kopott tornacipőjével nem egészen azt a képet támasztotta alá, amit egy régi múltra visszatekintő, klasszikus német borvidék borászcsaládjának örököseként elképzeltünk.
Elmesélte, hogy amikor elkezdett natúr bort inni és szenvedélyesen beszélni róla a családnak, barátoknak, többen azt javasolták, hogy ne vegye túl komolyan, ez csak egy trend, egyfajta fellángolás a világban. Aztán Párizsban megtapasztalta, hogy a fiatalok körében milyen rajongás fogadja ezeket a tételeket, tudta, hogy ez az út, mely a jövőbe vezeti majd a családi borászatot is. Meggyőződése, hogy az emberek ismerni akarják a borászt, aki a címke mögött áll, és tudni akarják, hogy mi van a palackban. Ennek az elvárásnak a nagyipari borászat ok azonban nem tudnak megfelelni, így az egyetlen megoldás a természetességhez való visszatérés.
Jason 2013-ban fejezte be a szőlészeti szakközépiskolát, ahol rengeteg tapasztalatot szerzett neves német borászatoknál. Tanulmányait a Geisenheimi Egyetemen folytatta, mely Németország legelismertebb agrárképzését adja.
Most szülei vállalkozásában fejleszti stílusát, ahol arra törekszik, hogy a pincészetet és borait visszavezesse a természethez.
A természettől való abszolút függőség minden évben újból rádöbbenti, hogy mily kevés kontrollt tud gyakorolni a szőlőben, és ha saját egóját a háttérbe helyezi, mennyi türelmet és alázatot sajátíthat el.
„Amikor a pincében állsz a tartály előtt, amelyben a must erjed, majd később, amikor megtöltöd a palackokat és végül kezedben tartod a kész bort, hirtelen minden erőfeszítés és munka a szőlőben és a pincében új értelmet nyer. Olyan, mintha egy darabot szélnek eresztenél magadból a világba. "
Most szülei vállalkozásában fejleszti stílusát, ahol arra törekszik, hogy a pincészetet és borait visszavezesse a természethez.
A természettől való abszolút függőség minden évben újból rádöbbenti, hogy mily kevés kontrollt tud gyakorolni a szőlőben, és ha saját egóját a háttérbe helyezi, mennyi türelmet és alázatot sajátíthat el.
„Amikor a pincében állsz a tartály előtt, amelyben a must erjed, majd később, amikor megtöltöd a palackokat és végül kezedben tartod a kész bort, hirtelen minden erőfeszítés és munka a szőlőben és a pincében új értelmet nyer. Olyan, mintha egy darabot szélnek eresztenél magadból a világba. "
