Beaujeu, 2024. október
... csak kapaszkodtunk egyre feljebb, egyre feljebb a dombokon, már azt hittük, hogy teljesen eltévedtünk, el sem hittük, hogy ahol járunk még szőlővel találkozhatunk. Aztán az egyik kanyarban, felettünk még jó 100 méterrel megláttuk a fa épületegyüttest, mely oldalában üres tartályok várakoztak. Mégis jó helyen vagyunk!
Szüret után alig pár héttel jártunk, Cosima gumicsizmában várt minket a "pince" előtt. Elnézések közepette fogadtak minket, éppen egy megrepedt üvegszálas tartályt próbáltak megjavítani, mielőtt az összes bor elfolyik belőle.
Még magunkhoz sem tértünk a mesébe illő látványtól, de máris egy-egy poharat nyomtak a kezünkbe, hogy a kint álló hordók mellett rögtönzött kóstolóhoz csatlakozhassunk. A javításban segítő barátok már egy-két borral előttünk jártak, gyorsan be kellett hozni őket.
Romuald is hamar megérkezett és ekkor vette kezdetét a Domaine des Savageons felfedezése.
Romuald Valot Burgundiában született, és az elmúlt évtizedet azzal töltötte, hogy saját útját járta Beaujolais eldugott dombjai között. Hautes-Côtes de Nuits vidékén, borászcsaládban nőtt fel, szőlők között, ahol már fiatalon kialakult benne a bor iránti szenvedély. Pályafutása során öt évet dolgozott egy bandoli birtokon, majd visszatért Burgundiába, ahol egy Chambolle-Musigny-ben található pincénél a szőlőmunkában vett részt.
Az évek során egyre inkább kiábrándult a vegyszeres gazdálkodásból és a pincében alkalmazott álmegoldásokból, ami arra késztette, hogy újragondolja, milyen borásszá szeretne válni.
2013-ban döntő lépést tett: megvásárolt egy kis házat, egy pincét és három hektár szőlőt Beaujolais nyugati, vad dombjai között, Beaujeu fölött. A területeket akkor még nem művelték bio módon, így sok türelemre és kemény munkára volt szükség, mire elérkezett az első értékelhető szüret.
2013 és 2017 között Romuald Chambolle-Musigny és saját szőlői között ingázott, fokozatosan formálva azt a birtokot, amely ma Les Sauvageons néven ismert. Bár Burgundiában tanulta a szakmát, nem burgundi bort akar készíteni. Számára a Beaujolais a szabadság terepe: itt hagyja, hogy a természet a szőlőben és a palackban egyaránt megszólaljon. Romuald számára egy élő, vibráló bor, még ha csak Vin de France megjelöléssel bír is, sokkal többet ér, mint egy technikailag tökéletes, de lélektelen appellációval rendelkező bor.
Ma Romuald Valot összesen 11 hektár szőlővel dolgozik, ebből 8 hektár a saját tulajdonában van, több Beaujolais appellációban szétszórva: Beaujolais-Villages (Beaujeu), Beaujolais (Saint-Jean-d’Ardières), Chénas, Côte de Brouilly, Chiroubles, Régnié és Brouilly.
Szőlői gránitos talajon, akár 500–520 méteres tengerszint feletti magasságban találhatóak, sok tőke akár 100 éves is lehet, és ezzel a régió legmagasabban fekvő és legelszigeteltebb ültetvényei közé tartoznak. Ez lehetővé teszi, hogy Romuald szinte zavartalanul, szoros kapcsolatban dolgozzon a természettel. Beaujolais-i területei mellett a Côte de Beaune vidékén, Ladoix-ban is művel egy hektár Pinot Noir-t. Beaujolais-i ültetvényein a hozamok jellemzően 15–20 hl/ha között mozognak, részben jégverések, részben a teljesen kezelésmentes műveléshez való alkalmazkodás miatt.
Egyes parcellák szinte vadon maradnak, Brouilly-ban például lovak legelnek a sorok között a gépi művelés helyett. Romuald Valot a szőlőben és a pincében is kérlelhetetlenül következetes és személyes szemléletet képvisel, amely egyetlen alapelvre épül: egészséges bor csak egészséges, tiszteletben tartott ökoszisztémából születhet. Tanúsítottan bio, radikális permakultúrát folytat, szinte minden parcellán elhagyta a talajmunkát, és 2016 óta teljesen lemondott a réz és a kén használatáról. Vegyszerek helyett kemény kézi munkára, folyamatos megfigyelésre és türelemre támaszkodik.
Kezelések helyett növényi kivonatokat használ (csalánból, kamillából, macskagyökérből, algákból és savóból, olykor agyaggal és forrásvízzel kiegészítve). Ezek segítenek megvédeni a szőlőt fagytól, stressztől és betegségektől, miközben táplálják a talajt és visszaállítják az egyensúlyt. Néhány parcellát metszés nélkül művel, ezzel a természetes szőlőművelés határait feszegetve. Ahogy ő mondja:
„A terroir az élesztőben van, és mindenütt körülvesz minket, ha tiszteletben tartjuk a természetet, az megmutatkozik a borban.”
Romuald Valot a pincében is ugyanilyen következetes: semmilyen adalékanyagot nem használ, ként sem és borait derítetlenül, szűretlenül, természetes CO2-vel palackozza. Minden döntés azt szolgálja, hogy a bor energiája és integritása megmaradjon.
Munkája letisztult és ösztönös: A szőlőt kora reggel szüreteli, egész fürtökkel dolgozik. A vörösboroknál az általa „infúziónak” nevezett módszert alkalmazza, amely egy rövid–közepes hosszúságú, tiszta szénsavas maceráció. Az egész fürtöket kis ládákban szüreteli, majd óvatosan – többnyire üvegszálas tartályokba helyezi, ahol egy pied de cuve-vel indítja be az erjedést. Amint a tartály telítődik CO₂-vel, a pied de cuve-t eltávolítja. A préselés lassan, kézzel, függőleges préssel történik, maximális finomságot és precizitást biztosítva a folyamat során
A borok ezt követően régi hordókban érlelődnek körülbelül egy évig, mindenféle adalék vagy korrekció nélkül. 2020 óta kis, földbe ásott amforákkal is kísérletezik, az acél-, beton- és üvegszálas tartályok mellett. Véleménye szerint a föld alá süllyesztett edényekben kisebb a hőingadozás, így a bor nyugodtabban, természetesebben fejlődik.
Az eredmény élő, őszinte bor, amely mélyen kötődik a tájhoz, Romualdbátorságának, meggyőződésének és a természet iránti tiszteletének hiteles lenyomata.
